Belső csend – Interjú Kamarás Ivánnal

Kamarás Iván Jászai Mari-díjas közkedvelt színészünk. A riportokban adott válaszait olvasva nem rohanunk azonnal tovább, hogy visszaforduljunk a mindennapi teendőinkhez. Elgondolkodunk, egy kicsit befelé, önmagunkra is tekintünk általa, meglassulunk.
Belső csend, a sikeres élet egyik kulcsa - Interjú Kamarás Ivánnal

Csete Nia: Azon tűnődtem, hogy mi lehet ennek az általad való önmagunkra látásnak a titka. A mélyebb reflexióidat olvasva egy-egy interjúban szembeötlő a magaddal való lelki kapcsolatod mélysége. Gyakran és bátran vállalod az önismereti gondolataidat, ami hiteles és megérinthetőbb emberré tesz. Lehet, hogy ez okozza, hogy a te inspirációdra mi is képessé válunk elgondolkodni önmagunkról. Úgy tűnik fontos a belső világoddal való közvetlen és értő kapcsolatod. Van ennek a belső útnak esetleg valamilyen története? Hogy kezdődött?

Kamarás Iván: Igen, már egy jó ideje figyelek magamra, és befelé. Sokféle meditációval próbálkoztam, amikor keresni kezdtem önmagam. A deekshától kezdve, a különböző harcművészeteken keresztül, különféle meditációkon át, az edzések elején és végén. Kipróbáltam a vizualizációs gyakorlatokat és az irányított meditációkat, de egyik sem tűnt hatékonynak. Bár ezeket nem csináltam napi rendszerességgel. Hosszan keresgéltem, és amikor módom volt, hogy találjak egy újabb vezetőt vagy foglalkozást, ami által betekintést nyerhettem egy-egy ilyen belső utazásba, akkor éltem a lehetőséggel. A rendszertelenség miatt azonban azok a tapasztalások hamar véget értek. Az ember számtalanszor feladja, sokan vagyunk, akik magunktól nem is vagyunk képesek rá. A világ destrukciója működik abból a szempontból, hogy nehéz oda eljutni, amikor ezt az életvitelt és a magadról való elgondolkodást a hétköznapokba is beépíted. Úgyhogy sokat próbálkoztam, voltam mozgómeditáción a statikusok után, például jógázom is. Vagy mondjuk az úszás is ilyen keresés volt, valahol abban is önmagad vagy a víz alatt. Több olyan sporttal és tevékenységgel foglalkozom, amiben szinte a semmiben vagy, és önmagaddal tudsz közben kapcsolódni. Nekem ez fontos. Ez az én lelki útkeresésem története.

Nia: És mit találtál ezen az úton?

Iván: A Transzcendentális Meditációt. Amit én azóta is napi 2×20 percben mindennap gyakorlok. A korábbi technikákat nem ilyen gyakorisággal és nem ilyen időtartamban végeztem, hanem ahogy az időm engedte. Ezért nem nagyon fejtették ki a teljes hatásukat. De amikor komolyabban elköteleződünk valami mellett, akkor az ember a meditáció során, a stresszoldáson keresztül, a lelki békén és a harmónián át magára talál egy kicsit. Visszakapcsolódik ahhoz, aki ő valójában, a gyökereihez talál egy szorosabb kapcsolatot, vagy úgy is mondhatjuk, hogy a magasabb énjéhez. Ez egy nagy felismerés, amiben valahogy minden egyszerűbbnek tűnik, minden letisztul, és az utak rövidebbek lesznek számomra. Nagyon sok felesleges kört el lehet engedni, ami során sok sallang leesik, és talán egyszerűbben, tiszta valójukban látjuk meg a dolgokat, magát az utat és önmagunkat. Leegyszerűsödnek a képletek, a kérdések és a válaszok. És nekem mára már fontos, hogy minél rövidebb úton, nap mint nap visszataláljak az én felsőbb énemhez. Ehhez számomra a TM a legjobb segítség.

Nia: Sokan tudjuk rólad, szenvedélyed a sport, ami az egészséges életmód alappillére. Leginkább olyan szerepeket vállalsz el, amikkel önazonos vagy, s amik megelégedettséggel tölthetnek el. Tudatosságot látok a szakmai és az életvezetési lépéseid mögött. Min múlnak ezek a döntéseid? Hogyan fontolod meg, hogy mikor merre lépsz, mire mondasz igent, és mire nemet?

Iván: A szakmai mérlegelésen túl ott van számomra az intuíció és a belső hang. Főleg amióta csinálom a TM-et, egyszerűbben tudok döntéseket hozni, mert könnyebb a megérzéseimre hallgatni. Van idebenn valami, ami súg belülről, és úgy érzem, hogy nagyon sok esetben, ha az előérzeteim alapján választok, akkor jó döntéseket hozok. Jól működik önmagammal ez a kapcsolat, és nagyon sok igazi kreatív, intuitív választ is kaptam már meglepő módon a meditációs utamon. Olyan, mintha sugallatok jönnének, szinte mintha a kollektív tudathoz kapcsolódnék, ahol már ott vannak készen a válaszok. Én ezt a megoldást nagyon sokáig kerestem, és ma már ez alapján hozok döntéseket. Ugyanilyen könnyű lett ez a belső kapcsolódás például az írás szintjén is, felteszem a kérdéseimet, és jönnek rá a válaszok. Ez egy nagyon izgalmas, kreatív belső út.

Nia: A lelki gazdagságod megélése mellett még egy visszatérő élményem van veled. Ha az ember kicsit nézelődik a te „online házad tájékán”, akkor az egyik szembetűnő benyomás rólad a fotóidat látva, hogy stabilnak, magabiztosnak tűnsz. Még ha nem is mindig mosolyogsz, de a derű valahogy ott van a szemedben. A tudatos választásaidról már beszéltünk, de miből fakad ez az erő, ez a rendben lévőség, ami átjön a képekről is?

Iván: Ez nagymértékben a TM-nek köszönhető, elmélyítette ezt a belső pozitivitást. Nyilván már régebb óta ilyen a gondolkodásom, de segített teljesebbé válni. Mindig fontosnak tartottam a konstruktív életszemléletet, s a meditáció ezt is elmélyítette. A stabilitásban pedig konkrétan nagy szerepe van a TM-nek. Ez olyan, mint egy biztos belső bázis, mint egy alap, amire minden más épül. Például a meditációs oktatás után érdeklődtem a tanáraimtól, Anditól és Tónitól a pszichés hatásokról is. Szóba kerültek a félelmeink és a szorongásaink. Nekem fontos volt, hogy túljussak a saját küzdelmeimen, hogy meghaladjam a saját korlátaimat, és ezekben tökéletesen segít a meditáció a mai napig. Azt érzem, hogy ez nekem mindenre működik. Ezért látod a derűmet, mert tényleg ott van. Erre a harmóniára, életörömre és elégedettségre nagy szükségem van, pláne amikor heteken át napi 10–12 órát dolgozom.

Nia: Nagyon inspiráló, hogy a személyes életedre és a karrieredre is jótékony hatással van a meditáció. Milyen változásokat hozott még a szakmai életedben?

Iván: Vannak extra kemény periódusok, időszakok a munkámban, a mostani is ilyen. A meditáció felfrissülés ilyenkor, teljes mértékben segít, mert folyamatosan erőt ad. Ha sikerül leülnöm két munka között TM-ezni, az olyan, mintha egy éjszakát aludtam volna. De segít a fókuszban és a tanulásban is. Úgyhogy csak a pozitív oldalait tudom ennek a technikának sorolni, hatékony, könnyű, és tényleg sokat segít az életemben. Termékenyebbnek érzem magam, több a kreatív energia. Nem foglalkozom felesleges gondolatokkal, így rengeteg többletenergiám van. Kevesebb idő kell bizonyos dolgokra, rövidebb idő alatt megoldok olyasmiket, amikkel régebben hosszasan elszöszöltem. A munkából kijövet pedig kicsit olyan a TM, mint egy átkapcsológomb az életemben. Egy eszköz, amivel ha leülök délután 20 percre megpihenni, akkor magam mögött hagyhatom a szakmai feszültségeket. És akkor nemcsak félig vagyok este jelen a családi életben, vagy egyéb programokban, hanem teljesebben.

Nia: A színészek életében az önreflexió nélkülözhetetlen, hiszen a számtalan szerep miatt kiemelten fontos, hogy kapcsolatban maradhassatok a saját személyiségetekkel, érzéseitekkel, gondolataitokkal. A szakmai életeden belül magához az önismeretedhez, a belső kapcsolatodhoz milyen pluszt adott a spirituális élet?

Iván: Jelentőségteli a belső kapcsolat elmélyülésében a meditációs tapasztalás, hiszen a munkánk során mi önmagunkkal dolgozunk. Nap mint nap a saját személyiségünkkel foglalkozunk, a központban mi állunk, és ezért nem árt, ha tudjuk, kik vagyunk. Könnyebb egy karaktert is eljátszani, ha ismerjük önmagunkat, akkor egy-egy szerep során is jobban a dolgok mélyére tudunk látni. Hiszen a munkánk során mi könnyen el tudunk veszni a szerepek ábrázolásában vagy megjelenítésében, mint az életben a kis játszmákban is. Ha mélyebb az önismeretünk, akkor fókuszáltabban tudunk dönteni és tisztábban tudunk látni, ugyanúgy, mint mások a való életben. Úgyhogy oda-vissza hat ez a két dolog, az önmegismerés az mindenféleképpen fontos, de hát az önmegismerés meg tulajdonképpen a „minden” megismeréséhez vezet. A lelki munka mellett a spirituális élet is a belső utazás része. A mikrokozmosz–makrokozmosz elméleten keresztül a világegyetemet tudjuk megismerni, hisz az bennünk van.

Nia: A TM megtanulását egy pár napos kurzus biztosítja, a tanáraink segítenek nekünk abban, hogy a technika működjön. Hiszen mindenki egy kicsit más, másképp tanulunk, és emiatt internetről, CD-ről nem oktatható ez a meditáció. Te Balogh Andrea TM-tanárnőtől kaptad a személyes oktatást, akinek a nevét már említetted. Neked milyen volt ez a kurzus, könnyű vagy nehéz volt elsajátítani a TM-et?

Iván: Nagyon könnyű volt. Bár a korábbi nyitottságom miatt én amúgy is befogadó voltam az elejétől fogva. De ahogy megkaptam a technikát, azt éreztem, hogy nekem ez megy. Bár ezzel mindenki így van szerintem, mert nagyon könnyű, nincs rajta mit nem tudni. Persze a napi gyakorlás során az élmények azért változnak, vannak olyan napok, amikor könnyebben megyek bele, van olyan, amikor több a stressz és jobban kavarog bennem minden. Ezért van, amikor úgy tűnik, mintha épp csak a végére csúsztam volna bele, vagy szinte mintha bele is aludtam volna. Ami jó nagyon, hogy akkor is meditálok, amikor úgy tűnik, hogy nehezebb a pihenés benne. Mindig hat. Tehát nincs két egyforma gyakorlás, viszont minden változatos élmény mellett is ugyanolyan hatékonysággal működik.

Kamarás Iván TM-tanáraival (Lakos Antal és Balogh Andrea)
Balogh Andrea és Lakos Antal TM-tanárokkal

Nia: Peller Mariann Utazás a lelked körül című műsorában a neked feltett első kérdése az volt, hogy hogyan talált meg téged a Transzcendentális Meditáció. Mesélsz neki arról, hogy számodra már nem volt idegen az önmagadra fókuszált figyelem és a csend élménye. Mit adott neked ezeken túl a TM a mindennapi praktikus életben?

Iván: A lényegi dolgokra való fókuszálásban sokat segített. Jobban tudok figyelni a tanulásra, és könnyedebben tudok játszani. Kevesebbet izgulok a fellépések előtt. Este pedig a mélyebb alvásban nagy hozzájárulás a mindennapjaimhoz.

Nia: Akkor elmondhatjuk, hogy az életmódod részévé vált a meditáció. Hogyan illeszkedik a családi életedbe? Hogy fogadta a közvetlen környezeted?

Iván: A két fiammal együtt végeztük el a kurzust, de az ő esetükben más lett ennek az eredménye. Ők még fiatalok, más az életritmusuk, máshogy építik be az életükbe, mint én. Nekik ez úgy lehetőség, hogy megkapták, ott van nekik. Ha valami miatt nem is gyakorolják kitartóan, bármikor visszatérhetnek hozzá. Nyilván ez életmódbeli, életkori, és nyitottság kérdése is, hogy valaki mennyire elkötelezetten meditál. Az egyik fiam megkérdezte a meditációt oktató tanárát, hogy mi történik, ha ő nem fogja csinálni. Azt a választ kapta Lakos Antaltól, hogy akkor nem fog tudni működni. „Nyilván, ha nem kapcsolod fel a lámpát, akkor sötét lesz” – mondta Tóni. És ez megmaradt bennünk. Tudjuk, hogy ha nem gyakoroljuk, nem fogjuk tudni élvezni a gyümölcsét. Ez ilyen egyszerű. Édesanyám is elvégezte, ő mondjuk azért is csinálja kitartóbban, mint a fiúk, mert neki a szívével van egészségügyi feladata, vagy mondjuk úgy, egy kihívása. De nem mindegy, hogy az ember milyen életkorban és milyen élettapasztalatokkal találkozik ezzel. Több ismerősömnek is ajánlottam, akik például krízishelyzetben vannak, vagy valami miatt komolyabban szenvednek, nem győzik a sok stresszt. Segített nekik, rövid és hosszú távon egyaránt.

Nia: Azért az jó, hogy a fiúkkal például elfogadtátok, hogy a saját természetes idejükben válik majd ez az életük szervesebb részévé. Ez is mutatja, hogy minden nagyon természetes ezzel a meditációval. Akkor tudjuk igazán könnyen befogadni és beilleszteni az életünkbe, amikor készen állunk rá.

Iván: Igen, így éljük meg. S ha ők most ezt esetleg nem napi rutinként használják, bármikor feleleveníthetik. Én lehetővé tettem nekik az utat, de ezt nekik kell csinálni. Eljön majd az idő, amikor ők is megérzik, hogy ez preventív módon is fontos, és nem csak akkor, amikor beállt az ember életébe valamilyen betegség. Nem kell megvárni, hogy a stressz komolyabban romboljon bennünk.

Nia: Akkor a ti családotokban elmondhatjuk, hogy van egy közös stresszoldó eszköz. Túl azon, hogy az összeadott energia – amikor együtt egyszerre meditáltok – még nagyobb stresszoldó hatással bír, milyen egyéb pozitív hozadéka van még a családi életetekben?

Iván: Az egy fontos kapcsolódás, amikor együtt meditálsz valakivel a családodból. Nyilvánvalóan ad egy mélyebb kapcsolódást. Szeretettelibb lehet az egymásról gondolkodás és kommunikáció, kevesebb konfliktus jöhet egy családi életbe. Persze ez nem jelenti azt, hogy az embernek nincsenek indulatai, vagy hogy nem érnek impulzusok, vagy hogy nincsenek negatív érzéseink. De azt észrevettem, hogy sokkal elviselhetőbb és kezelhetőbb vagyok. Szenvedélyes ember vagyok, nem változtam meg, de könnyebb velem, amióta meditálok. Nekem is könnyebb magammal, és ezáltal a környezetemnek is.

Nia: Most, az apaéneddel való kapcsolódás után, szeretnék a férfitől is kérdezni. A belső lelki és spirituális élet, valamint ennek gondozása hosszú évtizedekig inkább ránk, nőkre hárult a társadalomban. Az utóbbi időszakban azt látom, hogy egyre több férfi jelenik meg az önismereti előadások nézőterén, de a jógaórákon és a meditációs közösségi programokon is. Mintha lenne egy nyitás a lélektani és a spirituális élet felé. A beszélgetésünk alatt egyértelművé vált, hogy az erősebbik nem képviselőjeként te magad komoly felelősséget vállalva gondoskodsz a lelki és mentális jóllétedről. Szerinted ez miért lehet fontos más férfiaknak is?

Iván: Igen, én is támogatnám azt, hogy a férfiak körében ez jobban elterjedjen, mert nekünk is iszonyat nagy szükségünk van a lelki rugalmasságra. Ugyanúgy, ahogy például a jóga az izmoknak a megnyújtását és rugalmasságát segíti elő. A rugalmasságunkban, a lazaságunkban van a fiatalság és a nyitottság. A korral rövidülnek az izmaink, és ha nem nyújtjuk őket, akkor megkötődnek, bemerevednek. Ugyanez lelki szinten is megtörténhet, egyfajta begyöpösödés, bekorlátozódás ezen a síkon is fenyegethet. Valahol mind a kettő ugyanazt a funkciót tölti be, csak az egyik fiziológiai síkon, a másik szellemi síkon. Ha figyelünk a testi és a lelki szükségleteinkre, akkor érzékelhetjük, hogy nagyon kicsi pontok vagyunk a világban, nagyon kicsi részei vagyunk az egésznek. És azért lássuk be, mi, férfiak meg azt képzeljük, hogy mi vagyunk a világ közepe, és körülöttünk forog az egész világegyetem. De azért el kell jöjjön mindenki életében az idő, amikor belátjuk, hogy ez nem így van. Ehhez a belátáshoz ez a nyitottság és lelki lazaság nagyon alapvető, erre minden férfinak szüksége lenne. Biztos, hogy az egó nekünk, férfiaknak extrán fontos, de azért nem határozhatja meg teljes egészében az embert. Nem megengedni, hogy csak ez határozzon meg minket, s nem hagyni, hogy az egó döntsön helyettünk: ez egy olyan jelmondat, amit ráhímezhetünk a pólónkra. (Nevet.)

Nia: Azért ebben mentségetekre szóljon, hogy ti, férfiak inkább a bal agyféltekés működésben vagytok erősebbek, ami a logikai agyfélteke. És akár egy ilyen beállítottságbeli dominancia harmonizációjában, integrációjában is segíthet a meditáció, a jóga és a spirituális életre való nyitottság.

Iván: Persze, nagyon fontos az intuíció is. A megértés mellett teret kell hagyni a megérzéseknek, hagyni mindkét agyféltekét érvényesülni, nekünk is, nem csak nektek, nőknek. Le kell csendesíteni az elmét, a meditáció pedig elvezet a belső csendhez.

Nia: Ősz van, amikor ez a beszélgetés készül. Rövidebbek a nappalok, munka után jobban sietünk haza. A napfényhiány és a természet szürkülése feszültebbé tehet minket, nehezebb ilyenkor feltöltődni. A beszélgetés végéhez közeledve arról szeretnélek kérdezni, hogy te milyen módokon rekreálódsz a hidegebb évszakokban? Mit teszel meg magadért mindenképpen a mogorvább hónapok alatt?

Iván: Sportolok. Ugyanúgy, mint nyáron. Más a hangulata, de ugyanazt csinálom. A fizikai sport mellé pedig teret kap jobban a lelki sík, és a szellemi. Én hiszek ebben a hármasságban, meg kell adni minden síknak a teret, amennyi nekik jár. Tápanyagra szükség van, és fontos, hogy ezt ne csak a testnek adjuk meg. Csinálni kell, folyamatosan gyakorolni, hogy ne essünk ki a ritmusból. Ősszel és télen sem. Kicsit a TM is edzés, a tudatállapotunkat eddzük, hogy minél tovább megtartsuk vele a kapcsolatot, minél mélyebbre tudjunk benne menni és általa minél magasabbra szállni. Hogy megtapasztalhassuk a tiszta tudat állapotát.

Nia: Ez a hidegebb időszak teret nyit a lelki önmagunkra figyelésnek. Ilyenkor szívesebben ülünk le a kanapéra egy könyvvel a kezünkben, vagy készítünk számvetést az évről, az elért eredményeinkről. Neked van olyan kedvenc filmed és könyved, ami nagy hatást gyakorolt a te életutadra? És esetleg szívesen ajánlanád nekünk feltöltődésre, mondjuk hétvégi bekuckózáshoz őszi önismereti programnak?

Iván: A kedvenc filmem a Csodálatos álmok jönnek Robin Williams és Cuba Gooding Jr. főszereplésével. Olvasmánynak pedig egy nem mindennapi művet tudok ajánlani, Maharishi Mahesh Yogi A Lét tudománya és az élet művészete című könyv a Transzcendentális Meditációról.

Nia: Köszönöm szépen a gondolataidat!

Selye János - a stresszkutatás úttörője

Az interjút készítette Csete Nia, life és egészség coach, kedves jó barátunk. TM-gyakorló lévén saját tapasztalaton alapuló szívügye a meditációs program népszerűsítése Magyarországon. Nia szupervizorként a szakmai és a magánéleti egyensúly megtalálásához fontos önsegítő eszköznek tartja a stresszkezelési technikákat. Egészség coachként a Transzcendentális Meditációt könnyű és hatékony lelki egészségvédő megoldásként ajánlja a praxisában is.